A PERCEK ARATÓJA

Nem zaklatnak már a régi miértek.

Nem kérdezek már: készek a válaszok.

Miért az élet, miért a viadal?

A fene bánja.

Nyilván akarja valami vak átok.

Nagy alázattal hajtom le a fejem.

Görgessen a perc, az ő dolga bizony,

Merre, mivégre.

Csak néha-néha torzul el az arcom.

Sokallom: mégis sok az én nyavalyám.

(Ejh, mégis, mégis aratok valamit:

Hullnak a percek.)