A PESTI UCCA

Hol ólálkodtam oly sokat:

a pesti ucca hívogat

a májusalkonyatban;

a pesti uccaszögletek,

hol romlott lettem és beteg,

ahol bealkonyodtam.

Hunyorgó szemmel néz felém

a fakó flaszter két felén

az emlékeknek árnya...

Egy kis szőkével jártam itt,

ott meg egy barna szemeit

kerítettem hinárba.

Fölcseng a sok szép régi dal,

be könnyű voltam s fiatal,

be könnyen hívő lélek!

Sohase kérdeztem: miért?

Csak lelkesedtem mindenért,

mi szép és ami élet...

Így májusban, ha jött az est,

be megbámultalak, te Pest!

Tőled be sokat vártam!

És ó, hogy kellette magát

a sok kiáltozó plakát,

míg tátott szájjal álltam...

Hej, pesti ucca, pesti kő,

elszállt felettünk az idő

az örök semmiségbe.

Ne törődj vélem: régivel. -

A sétapálca végivel

porodba írom: vége...