A pezsgős palack alliterál

Temetett, titkos tartalom,

haragos, híres hatalom,

boldog, bizsergő, balga bőség

lobogó lángú lehetőség

ami énbennem él.

Valami vágyas végtelen vagyok.

Csak már csattanna fel

e fojtó, fájó, forrasztott fedél

és dörgő daccal durranna dugóm

és csobognának csurgó csókjaim

a vész-viharban vonagló világra!

Ne lennék ilyen áldozatos árva!

Akarni, adni, mit addig akarok,

míg égnek bennem hörgő haragok,

szaggató, színes, szomorú szerelmek –

míg a ragadó, repülő napok

rózsás lelkemre rontást nem lehelnek.

Jaj, nem akarok poshadón pusztulni!

Éljen az akkor! –:

Akkor mindenki vére kell,

Akkor mindenki énekel,

erőt a lelken lenge kéj vesz,

s daloló, drága, csodaszép lesz

és táncra tart a fürge föld

és lángos lelkem egyre tölt

pirosan-pezsgő, pozsgás patakot! – –

Várom, várom a villanó varázst!

Várom, várom a vigadó napot!