A PLATÁNFA ÁLMA

A Nap huga, zöld szemü lány,

(Kit imádnak álom-vitézek)

Megszánt egy holdas éjjelen

És megigézett.

Két lábam elhült s szétbomolt

Gyökerekként a mélybe szállva

S itt állok a fehér mezőn,

Mint árva platánfa.

Girhes, szomorú derekam

Szökkenve büszke lombot ontott,

Lombom a felhőket veri

S elhagytak a gondok.

Állok: várom a Nap hugát

Némán a nagy éji mezőben

S koronámról hull a levél

Zörgőn, búsan, rőten.