A POÉTA ÉS MÚSA

Oh Músa! mondj olly verseket,

Mellyek csudálást érdemelnek.

Add, hogy füleljen a Duna,

Add, hogy megálljon énekemre;

Vagy visszafordítván magát,

Nagy zaj között follyon fejéhez.

Legyek hatalmas Orfeus,

S ugráljon erdő, kő szavamra.

Képzem: ha majd mind a Duna

Fejéhez indúl nagy zajongva;

Mind a Kelenföldnek hegye

Egy-két magyart jár potrohával:

Sok megcsudál, és engemet

Mint nagy poétát felmagasztal.

Minek csudáltatnád magad?

Elég, ha meg fognak szeretni.