A POLOSKA

Makámát írni - mint Abu-Mohammed Kazim Ben-Ali Ben-Mohammed

Ben-Othman Hariri - nem tréfa dolog; - annyi, mint: repülni

gyalog, - s ki egyszer ebbe fog - nagy veszedelem érheti: - lábát

izibe megütheti, - orrát is betörheti. Mindazonáltal én megkisértem,

- uttörőnek bukni is érdem; - aztán meg nem szabad-e, kérdem -

prózát versben írni - már így ni! - mikor annyi verset írnak

prózában - a két nemes magyar hazában, - de kivált mostanában!

No tehát a csimaz vagy poloska - legyen lelkesedésem pocka, - a

tárgy legalább nem ócska; - pedig ez is tesz valamit nálunk - hol

annyi az ütött-kopott - nem mondom: lopott - hogy csupa zsibvásárban

járunk. - Aztán hisz tárgyam elég klasszikai: - szúnyog, csimaz

egymásnak vérrokonai, - s ha Virgil az elsőt megénekelte,

- Poloska, jövel te! Van egy, ki millió, - az ő neve légió;

- eredetileg szőke faj, - mint a vaj; - de ha más ég alatt meghonosul,

- mások vérén megpotrohosul: - barnára fajul akkoron - mint a csöpp-

entett... korom. - Világosság élő magzatja - Kánt is megmondhatja

- de szereti a sötétséget - filantrop céljai végett. - Külsejét ami

nézi, - rajta ugyan kevés a vitézi, - arca penészesen úriás,

- termete sem igen daliás, - háta pedig kifelé görbe, - karcsusága

átmegyen a körbe, - noha páncéllal is bír - mint egy kürazir -

evvel azonban nem mellét fedezi, - hátát védelmezi. - Van továbbá

neki jó fegyvere, - csípni, szúrni ugyan tud vele, - hanem amivel

ellenséget űz, - nem annyira fegyver, mint a... bűz. - Egyik erénye

a háziasság, - nincs vériben a zajos vigasság, - nem zavar egykönnyen

rendet, - nem tör csendet; - természete birkai békes, - türelemmel

ékes, - oly józan, oly éber, - mint egy héber. - Éji magányban,

rejtve működik - tíztől circiter ötig, - feláldozza szende nyugalmát

- nem is üt semmi lármát, - virrasztja az emberiség álmát. - Nappal

azonban visszavonul, - (gondolom: ír, tanul,) - önlelkibe mélyed, -

keresi a rejtve levő mélyet - mint egy filozóf. Ah - nincs kerevet,

szófa, - nincs ágynyiladék - vagy falhasadék - oly mélyen magassan

- hova ő be ne hasson, - mit föl ne kutasson. - Különösen tetszik

néki - minden ami régi, - vagyon ahhoz privát gusztusa, - ő annak

született antikvariusa. - Gyönyör­ködik a müvészetben, - festett

szobában, képkeretben - nagy hajlamot érez rája, - van saját

műiskolája, - s ha eljön az est - ő maga is fest. - Hát még minő

kedélyes! - kivált mikor éhes, - szárnyával arcod gyöngén legyezi

- mialatt véred veszi. - Sohasem ereszkedik nyilt csatába, - ha

kergeted, gyors neki a lába, - eltűnik egy perc alatt - mint villám

s gondolat; - de legott visszatér, - noha engedelmet se kér, -

gallérodba ragad, - s „eszi a nyakad” - aztán megint ill’a -

berek! mint az ügyes guerilla, - meglapul az egész kamarilla. - Túl

szerénység neki nem kenyere, - nem várja, hogy híják szépen: gyere!

- hova egyszer vendégül beférkezik, - onnan ugyan szűrit többé ki

nem teszik. - Egyébiránt nagyvároson született, - lenézi a nomád

életet; - paplan alatt jobb szeret hálni - mint rusticálni. - Hazája

művelt Európa, - szerelmes a civilizációba; - s míg honn marad a

tábor törzse, - mindig elébb nyomul előörse - szárazon úgy, mint vízen

át; - neki találták fel a gőzmasinát: - nyugat felől keletre vándorol,

- békésen hódít, még nem is porol. - Mint polgár: kozmopolita, - ő nem

mondja: „si est vita - non est ita”; - hanem megindul apraja, véne

- hazát keresni ott „ubi bene”. - Bú nélkül hagyja el az ősi lakot, -

és mint madár ha elejt egy fűmagot - dúsan tenyész föl a meddő kopár:

- csimazból is elég egy pár. - Kiválóan ügyes telepedő: - ha egyszer

ráülhet, övé a lepedő, - lepedővel az egész nyoszolya, - aztán a ház

legkisebb zugolya; - pár nap mulva hemzseg a gyarmatos, - ha nem

tetszik, pusztuljon a lakos! - Nincs korlátozva, bizonyos geogr.

fokig, - minden klimát azonnal megszokik, - s ne félj, hogy elszökik!

- nem háborgatja ily könnyelműség, - jelleme a ragaszkodó hűség. -

Bármely idegen elembe’ - teszi magát otthonos kényelembe, - ősi

szokásit el nem hagyja, - vérit soha meg nem tagadja, - nem alkalmazza

senkihez magát: - aki vele van, tűrje a szagát! - Legörömestebb

útfélen tanyáz - hol fogadó van, vagy más efféle ház, - és, mint

jámbor apáink régen - kapva kaptak az új vendégen: - mindenki iránt

megelőző, - vele bételni se’ győző. - Így terjeszti dicső faját,

- viszi a civilizáció zászlaját - őrszemeit előre kitolva; - hátrál

előtte barbárság, bolha, - ez kénytelen el-eblábóni: - „veteres

migrate coloni” - s megújul a világ, ez az ócska, - no tehát:

for, ever, poloska!...