A postás

A levelet átnyujtja, s elköszön.

S ahogy búcsúzik, mintha mondaná:

Ami benne van, ahhoz nincs közöm.

Megy, hogy a nyári port, s a tél havát

Lerázhassa a szomszéd küszöbön.

Ahogy búcsúzik, mintha mondaná,

Nem érdekelhet egyéb engemet,

Mint utca, házszám, ajtó, emelet.

Csak kívülről látom a levelet.

Kezén világok iramlanak át.

Szerelmek égnek, és melódiák

Örvénylenek ezer pecsét alatt.

Neki pecsétet törni nem szabad.

A titkok végtelenjén átmegyen

Húnyt szemmel, házról-házra, csendesen.

Mosolyt fakaszt - és nincs érdeme benne.

Könnyet fakaszt - és nincsen vétke benne.

Vihart támaszt - és nem ő támasztotta.

Kegyelmet oszt - és nem ő osztogatta.

Olyan világtól idegennek tetszik,

És mégis olyan emberinek tetszik

E kéz, mely nem tudja, hogy mit cselekszik.