A PROLETÁR

Tudjátok-e, hogy ki s mi ő vajon?

Egy hang, mely átrivall a zsivajon,

kinek kezén arannyá lett a sár;

ez, ez a proletár!

Tudjátok-e, hogy merre született?

Ottkint, a céda paloták megett,

hol a nyomor az áldozatra vár,

ez, ez a proletár!

Hol tarka rongyok s daróclepedők

nem dédelgetve rejtegetik őt,

hol de profundist dalol a madár:

ez, ez a proletár!

Hol egy sarokban nyolcan alszanak,

a takarójuk roszszagú vacak,

míg dús selyemmel száguld a batár,

ez, ez a proletár!

Már hétéves korában koravén

és ahová kergetik, odamén.

És meggörnyedve, meglapulva jár,

ez volt a proletár!

Ez volt még tegnap, ez volt, semmi más,

de ma kezében a lángkalapács.

Lelket kínál és szárnyakat kitár

a proletár!

Kiemelte egy láthatatlan kéz.

S most sujt és lecsap, mint a kelevéz.

És azt mondja, pattanjon már a zár, -

ez, ez a proletár!

Kezére jutott az egész világ,

amelynek öntudattal nekivág!

Magában bízva, mástól mit se vár,

ez, ez a proletár!

S ha négy sarkában inog is a föld,

egy szentség van: a zsarnokság ledőlt!

S mint győző áll a romjain ma már

a proletár!