A puceráj

Hogy nyitod szét a két hideg ajkad

Amint kimondod: “puceráj.”

Puceráj, puceráj,

Puc is, meg áj is.

De ha puc, miért nem áj?

Áj, váj.

“Megint itt van a puceráj”

Mondod. “Megint itt van.”

És kis fogad kétfelé nyitod,

De miért nem csukod kicsit kisebbre az alsó ajakad

És miért látszik ki zápfogad

És miért nem emeled orrocskád

És miért nem képződik egy kis vonal

Az orrod és a szád közt,

Amit szétlapítanék, gyömöszölnék,

Kiteregetnék, bekennék.

Miért nem emeled, csavarod, fordítod, ragadod,

Miért hullt két szál haj arcodba?

És miért mondod: puc is, meg áj is.

És most mit nézel olyan haragosan

Berzenkedő kis strucc-madaram.

Mondd, miért nedves most egy kicsit

A balszéle a szájadnak, jobbról?

Mit mondasz?

Hogy menjek a sóhivatalba

És kérdezzem meg ott?

Elmegyek, elfutok, elrohanok

A sóhivatalba és megkérdezem.

És megkérdezem, miért.

Mi - ért. M... mi... miért.