A régi Anna...

A terek és idők mély fátyolán át

A régi Anna úgy tűnik nekem,

Mint gyermekségem aranyos és ámbrás

Mennyországa, a bús és idegen.

Úgy gondolok rá, mint a régi álmok

Szövetére, mely fénylő volt s remek.

S azóta jött az ébredés, az álnok

És jöttek szürke órák és terek.

Ó régi Anna, emléked malasztja,

Neved harangja zeng mély éjeken

S e lankadó szív elfogyó patakja

Beléd omol, szelíden révbehalva,

Ó szerelem, halál, ó végtelen!