A régi ház

A ház árnyékba guggolt.

Előtte ócska kút volt,

A kút mögött kopott fal

és bokrok zöld bogyókkal.

Oldalt elrejtve, anda,

futókás kis veranda,

homály és gyönge lombszag:

békésemlékű korszak.

Estente állt a lámpa,

kormozva szállt a lángja

s a mintásan kifestett

falon nagy árnya tespedt.

Hímzés volt s ritka, vékony

csipke a kanapékon,

fölöttük sorban álltak

ómajolika-tálak,

levendulás zugokba

emlék fakadt buzogva.

Különben semmi hírt, jelt

nem adott, csak ha cirpelt

a tücsök s régi bútól

reccsent a régi bútor.

Derengő korareggel

nyikorgó kerekekkel

egy-egy szekér dübörgött

s az ablaktábla zörgött...

Ilyenkor lopva támadt

valami ódon bánat

és a bölcsőben nagyanyám

ringatta az anyámat.