A régi víz felett

A tele hold, az ősi tele hold

Áll fönn az égen, mint nyájas herold,

Áll mosolyogva vén Tiszánk felett,

Mint visszatérő tavasz-izenet.

A vén Tiszán át húznak madarak,

Mint egykoron nyilak a nap alatt,

Kelet felől Nyugatra mennek ők

És ők is boldog tavasz-hirdetők.

S a parton állok, mint a jegenyék,

Öreg fa én, ki negyven éve, rég,

Kinőtt e földből s vész és gyász felett

Fiatal nedvvel tavaszt hirdetett!