A rém

Bennem jár, hallom, mint kopog

Álomtalan, vak éjeken,

Kopog, dobog, indul, megáll

És jár tovább hűségesen.

Figyeli néha, alszom-e?

Figyelem néha: alszik ő?

Fölöttünk ápolónk virraszt,

A végtelen és bús Idő.

Hiába várok, nem pihen,

Kopog, dobog, jár, kél a Rém

S álmomban is hallom, amint

Föl és lejön, megy feketén.

Már néha azt hiszem: no most

Vállamra teszi ujjait.

De nem. Megint indul, megáll,

Megáll és indul. Árnya int...