A REMÉNYHEZ

Kétes szép remények

Töltik keblemet,

Búmat édesítik,

Dúlják kedvemet,

S így kötött szemekkel

Fellegútakon

Visznek álmadozva

A zárt kör felé.

Oh ha veszteség van

Szánva sorsomúl,

Csak te, szép reménység,

Csak te légy velem.

Köss az ifjuságnak

Égi szárnyakat,

Hogy kerűlje a föld

Szentetlen porát;

Adj az ért korúnak

Állhatást, erőt;

Nyújts az elhalónak

Gyámoló kezet,

Míg rogyó inakkal

Sírba váncorog!