A Reménységhez

Ó ha reménység nem lenne

Éltét ki kivánhatná!

A szerelem mire menne

Ha magát nem bíztatná!

A raboknak mi lágyítja

Keserves vas láncait

A hajósnak mi indítja

Utra tört csónakjait

A mélly tömlöc setét alját

E teszi világosnak

A beteg vas derékalját

Lágynak s nyúgodalmosnak

A keservet a bánatot

Ez lassan el oszlatja

Ez a könyves ábrázatot

Csendesen szárítgatja.

Hány nyomorúlt hány szegénynek

Folyna naponként vére

Ha fénye eggy jobb reménynek

Nem sütne bús lelkére?

Hány szerelmes unalmába

Választott vólna halált!

Midőn végső órájába

Még remenységet talált.

Jó reménység! életembe

Már reá hányszor szedtél

Rózsa hellyett kis kertembe

Mennyi tövist ültettél!

Még is, ah mert csak szeretném

El érni fel tételem,

Felőled fel nem tehetném

Hogy még jól ne tégy velem!