A Rózsa és Rózsi

Láttam már én a Rózsákat

Kinyílni Pünköst felé;

Láttam a szép Leánykákat,

Mint szaggatták lefelé;

Láttam azt is egy folytába,

Hogy lehúllvánn levele,

Ott állott szegény magába

S nem gondolt senki vele.

Rózsi! szép orcád rózsája

Sem lessz hervadhatatlan;

Rózsi! szép tested formája

Görbe lessz, s alkalmatlan.

Lassann lassann elenyésznek

Kellemetességeid:

S oly szívrehatók nem lésznek

Bádjadt tekinteteid.

Akkor, mint a megverettek,

Tőled mind elszélednek,

Kik azt mondják, hogy szerettek,

S hódoltak szépségednek.

Ah! tanúlj egy mesterséget,

Rózsi! s mindég kedves léssz:

Tudd meg, hogy minden szépséget

Feljűl múl a Szív s az Ész.