A SÁTÁN KEVÉLYE

Életét végig gőgben élje

A Sátánnak fölkent kevélye.

Fakóan szirma ne omoljon:

Piros virág volt: pirosoljon.

Panaszra is görbülhet szája,

De rúgja meg azt, aki szánja.

Komédiázzék, hogy ő elvet

Egy-egy megtagadott szerelmet.

S ha térdelve mondja imáját,

Pattanjon föl, mások ha látják.

Ha hisz és vár, remél és retten,

Kiáltsa azt, hogy ő hitetlen.

Ha szivébe kétségek szúrnak,

Zengedezzen hitet az Úrnak.

Sohse legyen asszony bolondja

S ha él-hal érte, meg ne mondja.

Ha futó csókra űzi ösztön,

Százszor ájuljon, esküdözzön.

Inség, betegség hogyha dúlna,

Járjon-keljen, mintha vidulna.

S Halál ha cirógatja csontját,

Farsangolón járja bolondját.

Ellenségeit udvarolja,

Mintha aggodalma se volna.

Krisztus tréfából se vezesse,

Akik szeretik, ne szeresse.

S ha az Élet már összemarta:

Jött a Halál, mert ő akarta.

(Sátán kevélye, szerencsétlen,

Jaj, nem így éltem, nem így éltem.)