A SEMMI

Nem lesz belőlem semmi sem:

Így van megírva könyviben

A végzet átkos Istenének.

Hiába száll magasbra mindeneknél

Dalom, e túlvilági ének,

Szokatlan gyarló embereknél,

Mert csupa fény és csupa lélek.

“Nem lesz belőled semmi sem!”

Ezt olvasám le én, igen,

Ezt láttam irva minden arcon,

Mióta öntudatra ébredék;

Megjóslá mindenik kudarcom -

S én semmi, semmi sem levék,

Nincs árom a világpiarcon.

Nem lesz belőlem semmi sem!

Uszom a végtelen vizen

Az örök feledés honába.

Szinén a hírnév tengerének

Csillog a hitvány és a kába,

De én velök még sem cserélek,

Vonz e magányos, büszke pálya.

Nem lett belőlem semmi sem!

Nincs cél, amelyen megpihen

Ez olthatatlan szomju szellem.

Hol annyi méltatlan ragyog,

Ragyogni szinte szégyenlettem;

Jobb is, hogy semmisem vagyok,

Ha minden nem lehettem.

Ne legyek inkább semmi sem!

Enyésszen el végképp hirem,

Törüljetek ki a világbol,

Semhogy magamat megtagadjam,

S mi bennem oly lobogva lángol,

Elfojtsam s lelkemet eladjam,

Kinálva cenket italából!

Ne legyek inkább semmi sem!

Hisz meg van írva könyviben

Lelkem magasztos Istenének,

Hogy bárha ismeretlen, vak homályban,

Ne törjön meg e büszke lélek,

Bontsam ragyogva égi szárnyam,

Mert én vagyok a fény, az Élet!