A semminél több valami [2]

Amint beszél Trattner, Patzkó,

Most jött ki egy istória.

Nem jó benne, mondja Lackó,

A sok teketória.

Ha semminél több valami,

Csak probatio calami,

Mind az, ami.

Mért nem fogott hasznosabba,

Ami volna szükséges,

Nincsen az egész darabba

Egy vers is idvességes:

Sok vágott nyelvű Mátyás itt,

Aki olvassa Mátyásit,

Csak, csak ásít.

Mind szerelmes és szúrdaló,

Sok ostobát megsérte,

Egy-két icce borra-való

Kár egy tökfőtől érte;

Jobb volna, addig aludna,

Vagy verset írni ne tudna,

Ne hazudna. -

Így gúnyolák sok Zoilok

Érdemidet a porban,

Fel volt húzva mérges nyilok

Nyelvök végén egysorban,

Melyeket az esztelenek

Az okosaknak ellenek

Hegyeztenek.

Én pedig a szebb lelkekkel

Temelletted kikeltem,

És nagy nevednek ezekkel

Zőld borostyánt szenteltem:

Magam utánad azomba

A parnassusi templomba

Mentem nyomba.

Verseidről azt ítélem,

S mások is úgy ítélnek,

Hogy azokban együtt vélem

Egy nagy lelket szemlélnek;

Maga a Csók méltó volna,

Hogy minden szép rádhajolna,

Megcsókolna.