A Senki Szigete

Kicsi föld a rohanó árban.

Termőn, sóváran néz a háta

a nap csókja elé.

Senki Szigete:

még senki se látta.

Estenként nótát sír valakinek,

aki nincs ott és el se jő.

...aztán ráhull az éj

és elpihen... –

Csak a Duna zajlik, morajlik

és ottbenn néha megdobban a mély:

Tán a szívem.

Ottbenn csírázik csoda-csók,

hullató-szirmú, nászágyat-vető

mámoros kelyhű tubarózsa,

kipattanó virágok nesze csendül

s a víz a partot zengve mossa.

– Különben nyugalom:

Tengerből szökő vissza-utakon

sose juthat el rá dalos szirén.

S mégis hiszik a balga parti bokrok,

hogy valaki majd kiköt egyszer

a Senki Szigetén.