A serdülő bajuszhoz

Ifjú tolla Ámor nyilának,

Serdűlő bajusz! idvez légy!

Sok szerelmes csókok párjának

Felibe prémkoszorút tégy;

Míg a finnyás nyári lepkéket

Torzos tarlód el nem inti,

Vagy míg a göndör szőröcskéket

A tél dérrel be nem hinti.

Mondja bár a szépség Mómussa,

Hogy ékesnek nem tart senki,

Ne hidd, kis Cupido mókussa,

Csak pelyhed jobban tessen ki;

Hogy játszhassanak búvócskákat

Bársonyában a kellemek,

Majd meglásd, millyen gyöngyszikrákat

Szórnak rád minden szép szemek.

Én is sodrom, de mindhiában,

Zúzos fürtjét a szürkének,

Elhűl ettől a csók szájában

A könnyen ingó hölgykének;

S midőn szeme rezzenéséből

Bóldog jelemet képzelem,

Borzomtól megdobbant szívéből

Akkor reppent a szerelem.