A SIKET LANTOS

By Mihály Vörösmarty

Megrendíthetlen nyugodalmad, o lant fia! Ember

S emberevő állat fut, ha te dalra fakadsz.

Tótágast áll a természet, ijedve lebúvik

A folyam árja, s kitér szikla, fa, hangod elől.

Csak magad, oh boldog, nem hallod e szörnyű nyikorgást

S ennyi veszély közepett meg sem akadva danolsz.