A sirály születése

Apja nem volt és nem volt anyja sem.

Fészek-oduban nem költötte ki

Epedve búgó madárszerelem.

A legelső sirály

Fehér villám a fekete vizen,

Csak úgy támadt, magától, -

Fészek helyett dühöngő tengerárból.

Az ős-tengeren dühöngött a szél,

A hullámok dörögve tornyosultak,

Majd égbe szálltak, majd pokolba hulltak,

Az ős-vizek veszett démonai

Vihart arattak, mert szelet vetettek, -

Csak lelke nem volt még a fergetegnek.

Teremtett hát lelket magamagának.

Egy hullám jött a part sziklafalának,

Hegy-magas, bús-fekete, iszonyú, -

Hullám, milyet még nem látott a part

És nem kavart fel égiháború.

Rendült a szirt, amelyre fölcsapott,

A tajték szikrázott a szirt előtt, -

S a tajtéknak e percben szárnya nőtt!

Két hófehér szárny. Velük lebegett

A vihar lelke a vihar felett.