A SIRATÓ SIRALMA

(Mit adhatnék?) Porlandó szégyen

Vagyok már csak, ki idejében

Érzi szégyenes voltát.

Kivert bikának sorsa biz ez,

Ki elveszti a csordát.

(Mit tehetnék?) Egy kis halállal,

Kit lelkem oly örömmel vállal,

Csúnyákat letörölnék?

Borzasztóan sok a csunyaság

S mindegy: halnék vagy ölnék.

(Mit futhatnék?) Egy-két határt tán

S aztán csalódottan megállván

Szidnék föl az egekre

S mégis torpannék hasztalanul,

Mint egy csúf, rühes medve.

(Mit sírhatnék?) Amit szabad volt,

Már elsírtam, ekkor és akkor

S ne is beszéljünk róla:

Én vagyok a magyar bánatok

Legbutább siratója.