A Sóhajtás.

Ti magános panaszaim!

Sokszori sóhajtásaim!

Phillisemnek jó kedvébe

Repűljetek az ölébe!

Bús gazdátokat meg szánván

Bé fogad titeket talán,

S nem haragszik meg érette

Ha bús szívem meg szerette.

Ha leg kedvesb gondolatom

Szüntelen rajta forgatom,

Ha érte égek egyedűl

Nem veszi talán vétekűl.

Neki hevűlt indúlatom

Ah mert tovább nem bírhatom

Phillis! Phillis! kedves lélek

Érted halok, érted élek!