A SONETTO MÚZSÁJA

Mint a szerelmes járja szép párjával

Menüetje keccsel teljes lépteit,

S ígézi a szála torlott rendeit

Enyelgő vissza- s vissza-fordultával:

Honnom Ausonia narancsgallyával

Körűlölelve főm szép fürtjeit,

Úgy járom én kobzom lejtéseit,

Két négyét összefűzve két hármával.

Gerézd övedzi mostan homlokom;

Ott, hol Tokaj nyújt nektárt istenének,

Víg szárnyokon kél a nem-hallott ének.

E szép vidék lőn kedves birtokom;

Egy új Tibull itt megdicsőjtett engem,

S én őtet és hölgyét örökre zengem.