A SORSOM ELLOPÓJA

Ki az én sorsomat ellopta,

Láttam,

Nipponban vagy Amerikában,

Nem emlékszem:

Álmomban láttam.

Aratott és eredmény-kévék

Halmaza és kincse előtte.

Fiatal volt, holott miként én,

Taposta harmincharmadik

Évét.

Szinte robbant még az erőtől,

Hogy a munkából hazatért

S akkor

Fiatal feleséget csókolt

Tüzesen a hűs alkonyatkor

S gyermekek játszottak a kertben.

Verten

Én is ott voltam, tönkreverten,

Idegen koldus azon arccal,

Korral

S ő élettől mámorosan,

Jókedvűen kinált meg

Kenyérrel és almaborral.

Az udvaron vackot vetettek

S bénán

Őriztem a paradicsomot.

S nem mondtam meg, hogy én lehetnék

Ifjú gazda s nem koldus vendég

S némán,

Titokban oldtam kereket

S neki a bús országutaknak

Szaladtam futva, szökve

Sorsom tolvajától örökre.