A szamóca

Illatja rozmarinnak,

Mézíze a fügének,

És a rukerc pirossa

Szájunknak és szemünknek

S orrunknak is mi kellő?

Hát még, ha egyesűlnek

E kedves érzések? -

Ímé, az ért cseresznye

Mely édes és piross is,

A sárgadinnye szagja

Nárdus, s az íze nektár:

A rózsa színe bíbor,

S illatja fínom ámbra.

De rozmarinnal együtt

A kis rukerc, fügécske,

Cseresznye, sárgadinnye

És rózsa öszveséggel

Van elvegyítve a szép

Szamóca bíborában.

Szép színe drágalátos,

Mézíze szájat enyhít,

S illatja a velőkre,

Mint egy nepente, felhat.

Kedves szamóca! téged

Én, - én az isteneknek

S az istenasszonyoknak

Tennélek asztalára.

Sőt csak beszélni tudnál

És csókot adni, mindjárt

Hasonlatos lehetnél

A Lilla ajjakához.