A SZÁNAKODÓHOZ

Szánsz ha titkos búm könyűit

Folyni látod arcomon,

Szánsz ha bánatom kitörve

Nyög keserves ajkamon;

De nem indíthat szerelmet

A könyű s panasz:

Részvevést gerjeszt csak - ah de

Nem szerelem az!

Ha vidámságom felébred

A remény sugárira

S elmerülve nézek arcod

Andalító bájira:

Mintha lágyulnál, enyelgve

Látszol inteni,

Haj csak látszol! - úgy miként én,

Nem tudsz érzeni!

Míg van épség tagjaimban,

Míg virágzik életem,

Míg doboghat s gerjedezhet

Érted égő kebelem;

Addig, édes! tégy velem jót,

Ó ne szánj, szeress!

Szánhatsz, majd ha nyugtot e szív

Síron túl keres.