A szegedi boszorkányok [2]

Most kétszáz éve égették meg őket,

Poraikon ma pásztor furulyál

És nem vette be testüket az őskert

És hírüket nem vitte szét futár.

Szent Györgynek éjjelén és Luca napján

Megrontották a marhát, a vetést;

Lovagoltak az Ördögök fuvarján

S megvertek születést és temetést.

Szegények voltak, átkos, bélyeges nép,

Akiket ember és sors keze megtép,

Kiket a hóhér titkon temet el.

De kétszáz év után is bús, lidérces

Álmából a dárdás polgár fölérez

S rájuk gondolni csak nagy félve mer!