A SZEGÉNY ANYA

Kínnal szült fiakat szomorúságodra neveltél;

Inségben nőttek nagyra könyűid alatt.

S a szükség őket szanaszét ragadozta; hanyatló

Napjaidat nem volt, aki derítse, közel;

És idegen kezek ápolván sírodba letettek,

Annyi szülöttid közt megsiratatlan anyát:

Oh, végetlennek kell lenni az üdvnek egekben,

Hogy kielégitsen földi keserveidért.