A SZELLŐHÖZ

Súgd meg nekem, kis fúvalom!

A lányka álmait;

Te láttad és kisérted el;

Hogy hantra dőle itt.

Midőn fölötte bújdosott

Esthajnal csillaga,

S elnyúgován sugárinál

Itt szúnyadott maga,

Midőn én búmban elhagyék

Virágot és tavaszt:

Mely álmot akkor álmodott

Jó szellő! súgd meg azt!

Oh abban fekszik párosan

Élet s kinos halál:

Élet, ha rólam álmodott,

Ha másról, kín s halál.

De élni kell, vagy halni már,

Közép itt nem nyugaszt:

Szellő! mely álmot álmodott,

Oh súgd nekem meg azt.