A SZEMEMET CSÓKOLD

Inségemből hozzád

Fohászkodom sírással,

Akarod, hogy jó legyek?

A szememet csókold,

Hadd lássam a mélyben

Az elásott kincseket.

Álomban szegődött

Hozzánk és kék lángokkal

Lobogott a szent arany.

Te adtad az álmot.

Merre az arany-mély?

Mutasd meg, hogy merre van.

Ha meg nem találjuk,

Ha csak fázva didergünk,

Lesz-e nekünk szent napunk?

A szememet csókold,

Hadd lássak, hadd lássak,

Mert bizony elkárhozunk.