A Szent szégyen

Mi szégyenünk:

hogy kiürítjük lelkünk kamaráját:

Éhes vagy? Egyél! Szomjas vagy? Igyál!

– s mégis adózzuk a föld uzsoráját.

Mi szégyenünk:

hogy tavasz-esten a tilosba mentünk

s örök-gyermekes, átölelő hittel

rímes magzatot fogamzott a lelkünk.

Mi szégyenünk:

hogy nem szégyelljük azt sem, ami már van,

s foszlott-elárult megbélyegzettségünk

hisz a bűnéből kifürdött világban.

Mi szégyenünk:

hogy szívünk néha a vérével ír,

hogy nem lépünk a káromlók hidjára

és papírunk nem fekete papír.

Hogy imádkozzuk:

– Velünk a könny! Hát ki van ellenünk?

s jajdulásunk is muzsikába [olvashatatlan szó]

Ez a mi dalos, örök szégyenünk.