A szentesi határban

Itt álmodik Attila valahol...

Fölötte bús darumadár dalol,

Fölötte magyar ég kék sátora

S a hunok harca áll s hunok tora.

Keressük őt, a nagy, erős Vezért,

Ki csillagokba nőtt s szívünkbe fért,

Kinek szent kardja s lelke győztesen

Királykodott e földi téreken.

A magyar táj ölelve rejti őt,

Fölötte zúgnak viharok, idők

És hullanak a népek, csillagok:

Attila jön! Hunok, virrasszatok!