A SZÉP KATI.

Hires Szatmár városában

Giród felé

Egy szeglet ház, keskeny palló

Vezet belé

És e házban ablak mellett

Ül szép Kati,

Ha férfit lát, a világért

Se nézne ki.

Haj Istenem, mi boldogság

Ott ülni benn,

Kivált, ha szép szemébe is

Kacsint a szem.

Ó mert szeme, mikép maga

Olyan hamis;

Ha ránéz, elhomályosul

A csillag is.

Lehetne ő hamis, lenge

És csapodár.

Csak ne volna olyan, mint a

Vándor madár.

Hiszen, ha az idő derül

Tavasz felé,

Elköltözik majd boldogabb

Tájak felé.

Utazz békén, Isten veled

Vándor madár,

De jól vigyázz szivedre, hogy

Ne érje kár,

És őrizd meg és hozd vissza

Szerelmedet

Mely mondhatatlanul boldogítja

Hivedet.