A SZÉP VIRÁG

Mely vad az, mely zordon, aki

Szép virágot nem szeret?

Szép virág az én világom,

Az nyit bennem víg eret.

Ártatlanság tiszta színe,

Hófehér a levele,

Szűz szerelemnek lakása

Rózsaszínű kebele,

És remény vidám sugára

Zöld tövének gyenge szára:

Így virágzik ő nekem,

Éltem, álmom, mindenem.

Egy kis méh szelíd alakban

Járja szűntelen körét,

Ott repes, zeng víg örömben,

Nála tartja lakhelyét.

Este fekszik kis tövéhez

S róla képzi álmait,

Reggel ébred, s harmatával

Tölti mézes ajkait.

Délben szellőt csal reája,

S hűs vizet visz gyenge szája,

A döbörgő vész előtt

Kis bokorba rejti őt.

Oh ne vessétek szememre,

Napjaimnak társai,

Mintha hallgató szivemnek

Nem volnának vágyai.

Egy van! ah de a virító

Tájra messze elrepűlt;

Visszahínám, nem jöhet már,

A virághoz édesűlt.

A kis méh ez én egy vágyom,

Szög leányka szép virágom:

Mely vad az, ki nem szeret

Szép virágban ily kegyet?