A SZÉPÍTŐ ÖREGSÉG

Kislyányom, most a vágyamnak örülj,

Örülj e csodás, öreg repesésnek,

Felejtsd a gyatra fiatalokat,

Kik a csókkal sietnek vagy megkésnek.

Tudod jól, hogy halásra számitok

S amit az Élet elvett,

Tán holnapig mind Veled pótolom:

Halálosan szeretem a szerelmet.

Hetyke, kényes, várható ifjaid

Gerinc-könnyítőn bánnak el a csókkal,

Hogy aztán még könnyebben fussanak.

Én torkig vagyok minden földi jókkal

És helyettük a Minden most Te vagy

És Neked én a Minden,

Itt vagy, bár hűtlen tervet tervezel,

Soha, míg élek, el nem mehetsz innen.

Annyi és annyi feledt csók után

S Halállal küzdve, alkudva, ha est tér

És mindig várni, vágyni Tégedet,

Te Élet, anya, Te gyermek, Te testvér.

Ezt a szerelmet kitől kaphatod,

Ezt az összes szerelmet?

Simogasd meg ritkuló hajamat,

Sírj egy kicsit, kis, zavart Éva-gyermek.

Felejtem a jövő sír-fogadót

S elfelejtem, ami ért a világban,

Mert utoljára van még valamim:

Sárga, vidám, nagy szemeidben láttam.

Ujjongj, kislyányom: Halál-tél havaz

S itt állok fehér hitben,

Vágyban és mindent Neked áldozón:

Öreg vagyok s szebb, mint egy ifju Isten.