A szeplő

Mint egy megért boróka,

Mely tiszta hóra hullott;

Mint a delin fejérlő

Rózsába bútt bogárka;

Mint a korinti szőllő

A cúkoros kalácson:

Úgy bársonyollik, oly szép,

Oly édes egy kerekded

Szeplőcske Lilla mellyén.

Ez az a kies szigetke,

Amelybe a szerelmek,

Ha keble tengerének

Téjhabja közt fürödtek,

Enyelgve szárogatják

Hajok vizes aranyját.

Ti szóljatok, reája

Hullt csókjaim! ha méltó

Dühödés-e Lilla mellyén,

Egy főldi nimfa mellyén

Imádni a hibát is?