A szépség betege

Már fáj nekem a szépség. Belefáradt

Borús lelkem a ragyogó világba.

Idegesít a harsány tüzű tájak,

Szerelmi lázak kába muzsikája.

Elég volt ez a bűvölet. A szépség

Beteggé tette szívemet nagyon.

Jőjj tompa kín, kopár bú, lomha kétség,

Világokat felhőző unalom!

Magányos szenvedésem odújába,

Mint sebzett medve, behúzom magam

S tavaszig ott maradok hangtalan.

A szép szó pusztába kiált hiába,

Károg a varjú, vijjog a vihar:

Betakarózom vad dalaival