A szépség próbája

Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,

Mint aranyfelleg alkonyati égre.

Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,

Örvényes, néma, feneketlen mélyről.

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!

A könnycsepp igazolt és ragyogott.

Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,

Átragyogta a költő kételyét.

A költeményen és a könnyön át

A Szépség találta meg önmagát.