A SZERELEMHEZ

Psyche bíbor kebeléből

Repülj le felém,

Eged fényes aetheréből

Csöpögtesd belém,

Óh, Szerelem! malasztaid

Mennyből eredt balzsamait.

Hol van lelkem rokonfele?

Jer, jelentsd ki már!

Repülj kebelembe vele,

Szívem alig vár;

Repdez, mint Noé galambja,

De enyhelyét nem láthatja.

Bennem mélyen metszve lelem

Szép ideálját,

Pygmalionként ölelem

Kedves bálványát,

De meg nem lelkesíthetem,

Csak tűnő képét kergetem.

Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon

Már valahára,

Ki ágyamhoz mécset gyújtson

Psyche módjára;

S ha majd a szent forrást issza,

Ismét add ölembe vissza.