A SZERELEMHEZ

Még egyszer, szerelem!

Érezzem lángodat,

Még egyszer édesen

Gyötrő hatalmadat.

Add vissza búmnak, ah,

Lyánykám hajfodrait,

Csábító két szemét,

Mosolygó ajkait.

Hagyj andalogni még

A rózsás arcokon,

A tőlem elragadt

Oly égi bájakon;

Hogy majd ha száll a nap

S a csendes este jő,

A hold sugárinál

Derengvén a mező,

Epedve várjam őt

Szerelmi gond között,

Mint vártam egykoron,

Míg lángom üldözött.

És lássam a jövőt

Képzelmem szárnyain,

Mint volt nyiló kora

Legelső napjain;

És halljam őt, gyönyör

Hatván meg lelkemet,

Zengő ezüst szavát,

Ez egy szót hogy „szeret!”

S akkor ha megszakadt

A tündérszép alak,

Utána mély sohaj

S könyűim szálljanak.

Még egyszer add nekem

Érezni lángodat,

Még egyszer édesen

Gyötrő hatalmadat,

S a puszta éveken,

Hol rózsa nem virúl,

Emléked, szerelem!

Legyen virágomúl.