A SZERELMES [2]

By Mihály Vörösmarty

Hasztalan van olvasásom,

Nyugtot nem lelek;

Munkátlan toll áll előttem

S puszta levelek.

Minden szónak kezdetében

Szép neved ragyog;

Ott van minden kis vonásnál

S rám felmosolyog.

Zaj, tolongás nem segíthet:

Képed benne van;

A magány sem: képed ott is

Üldöz úntalan.

Ah nem tudlak elkerűlni,

Mert szivemben vagy;

S szép, mint hajnal szép világa,

De - kegyetlen vagy.