A szerelmes Pásztor

Ó örökké szerencsétlen ligetek!

Mellyeket én, soha sem felejthetek!

Ott esett az, hogy az első szerelem

Nyilaival meg rontotta kebelem,

Ott esett az, hogy eggy őszi időben

Daphnét, a szép Daphnét láttam elsőben

Ott esett az, hogy eggy halmon le felé

Félénk erőm gyenge testét emelé.

Ó mit szenvedek attól fogva

Hogy szívemet érezem fogva

Ti csemeték s bokrok tudjátok!

Mert titkaim bízom reátok

Hányszor járok kelek köztetek

A miólta szegény szeretek!

Bátor a gyümőlcsök magosok

Mellyekhez hasztalan kapdosok

Bár látom Daphné gazdagságát

S szegény sorsom alacsonyságát

Bár ő eggy nagy gazda leánya

S az apámnak nincs húsz báránya

Bár hellybe hagyom értelmemet

Csak nem enyhíthetem sebemet

Csak szeretnem kell erkőlcseit

Szelídségét s szép beszédeit

És könnyebbűlni úgy láttatom

Ha felőlle gondolkozhatom.

Daphné! Daphné! jóság szerelem

Erkőlcseid ó mint tisztelem!

Ó ha mikor jutol eszembe

Melly dobogást érzek szívembe!

Hasznos mezők! kies ligetek

A tél jól tészen ti veletek!

Titeket is árnyék levelek!

Lassan el hordanak a szelek

Ti is ó fák ha szólgálátok

Már a tél nyúgalmát várjátok!

Hát ha minden készűl pihenni

Kínra kell nékem fel serkenni?

Hát ha mindent meg nyugtat a tél

A gyötrelem én bennem fel kél?

Nagy Istenek! éltem vezéri!

Kiknek titka lelkem esméri

Ti kik hívségemet tudjátok

Daphnénak tudtára adjátok!

Hogy nagy neve s kincsei között

Szívem eggyikbe sem ütközött:

De, szelídségét jámborságát

Tiszta szíve erányosságát

Ártatlan szeme tekíntetét

Emberszerető természetét

Mind az imádásig tisztelem

S rekedt hangal meg énekelem