A szerelmes szemek

Ah, ne vesd rám két villám szemedet

Oly hasgató tekíntéssel:

Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet

Vádolni a sebhetéssel.

Nem érzed-é, miként zsibong a vak

Ámor rajja szemed körűl?

Ki mérget mézel, ki bilincset rak,

Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl.

Én látom azt! - Szácskád rózsájában

Látok még egy nagy táborral:

Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában

Küszködik annyi Ámorral!

Kettő pillantásodnak szárnyain

Repűle szívem várába:

Már most dombol leomlott hantjain,

Hallod? mint dobog a lába!