A SZERELMETLENSÉG ISTENÉHEZ

A Sionnak hegyén szerelmetlen,

Boldog, ékes, hideg Valóság,

Én Istenem, szabadíts meg engem.

Kikért büntetsz, hogy így szétomoltan

Még mindig fájnak a szerelmek?

Hűs vérüek unokája voltam?

Kikért büntetsz, hogy félve, utálva

Kit szeretek, nem szökök tőle

S nyomorultan huzódok utána?

Boldog minden rossz fiad, leányod,

Kik szerettetvén nem szeretnek,

Vágyakkal őket meg nem alázod.

Boldogok, kik szirthoz hasonlítnak

S nem rózsáihoz hő-vizeknek,

Melyek buzgón, halálosan nyitnak.

Óh, én, világ eleven halottja,

Csúfja, gyávája, elveszettje,

Mindenkinek bús odaadottja.

Óh, én, kinek gőggel szerettetni

Volna szabad csak s nem vagyok más,

Csak másokhoz ösztönzött semmi.

A Sionnak hegyén szerelmetlen,

Boldog, ékes, hideg Valóság,

Én Istenem, szabadíts meg engem.