A szerencsés történet

By Mihály Fazekas

Mit látok, óh szent Istenek! álom-é?

Gyengén emelgesd kis csalogány begyed,

Lassan lebegjetek, virágok,

Álmomat el ne legyezd, zefirkém!

Óh, göndör árnyék! hogyne irigyleném

Sorsod, mikor még a nap is üldözi

Könnyű habocskádat, királyném

Gyöngykebelén s ajakán. Te félhólt!

Ki megcsömörlél rossz falatid miatt

Bús életedtől, tartsd meg ölő kezed

S reményed omladéki közzül

Vesd ide mord szemed e csudára.

S nem halsz meg úgy-é? Véd idejű, szilas

Gyengébb korodban, bárha Dianna tán

Vagy Venus is hevert alattad,

Mégse hevert, tudom, ily dicsőség.

Álnok legyecskék! Szemtelen állatok!

Ne merjetek rá szállani. Óh te kis

Szív-bájoló mozgás! Rezegj csak

Szép ajakán s szemein. Talán én

Szökdécselő...