A szeretők fogadása

Többé reá se nézek,

Nem kell nekem személyje.

Hűségtelen Corinna!

Elébb miket nem ígért,

Mézzel folyó beszéde!

Hányszor borúlt nyakamba!

Most más ölébe nyugszik,

Másnak mosolyg szemébe,

Mást bájol: én reám tsak

Mellék-tekéntetet vet -

Nem kell nekem személyje,

Többé reá se nézek,

Nem, hogy ha lábaimhoz

Borúl is esdekelve.

Így esküszik Philemon

Vénusra, égre, főldre.

Itt hírtelen be-lép az

Hűségtelen Corinna:

S mi lelt Philemon! úgy mond,

S eggyet mosolyg reája,

S tsókot nyer ajakára -