A SZÉTSZÓRÓDÁS ELŐTT

Hát népét Hadúr is szétszórja:

Szigoruabb istenek ezt így szokták,

Miként egy régi, bánatos, erdélyi

Prédikátor írásba rótta

Keresvén zsidókkal atyafiságunk.

Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,

Volt utonállók új utbanállóknak

S míg úrfajtánk egymást s a népet falta,

Tunya álmainkat jég verte

S még a Templomot se épitettük föl.

Helyünkön meg nem tudtunk állni

S ide kerültünk, ez kezdeti átkunk,

Ma már nem mienk paráznás vérünk sem,

Jöhet a helyünkre akármi:

Megöltük és kibűnöztük magunkat.

És mi nem leszünk majd szétszórva

Árvult, de mégis győzedelmes fajta:

Minket korszakok tűz-dühe nem edzett

S fölolvaszt a világ kohója

S elveszünk, mert elvesztettük magunkat.